Találtam egy érdekes idézetet, amit az edzésekkel kapcsolatosan is nagyon a helyén van:
Miért is? Nézzük végig!
Megérkezel az első edzésedre. Már érkezés tele van izgalommal: izgulsz, hogy odatalálsz-e, lesznek-e ott már emberek, hogyan fogadnak majd téged. Izgulsz, mert számodra teljesen idegen emberekkel kell együtt lenned.
Az edzés elindulása után ez az izgalom csökkenhet. Ha már volt valaha testnevelés órád vagy jártál bármilyen edzésen, akkor a bemelegítés szinte ismerős lesz, biztosan nem fog gondot okozni. Viszont utána következik a capoeira mozdulatainak gyakorlása, ami már új lesz számodra. A félelem, izgalom ismét előtörhet: „Jaj, vajon megtudom én ezt csinálni?”, „Vajon a többiek mit gondolnak majd?”.
„a második edzésen már könnyebb lesz
Ahhoz, hogy teljesen „ott legyél” az edzésen, a figyelmedet teljesen a próbálkozásnak kellene lekötnie. De ha az izgulás, a félelem erősebb, akkor nehéz figyelni, koncentrálni, és emiatt érezheted azt, hogy esetlenebbül mozogsz, mint ahogy elképzelted.
A koncentrálás a második edzésen már könnyebb lesz. Kevesebb lesz a félelem, az izgalom, hiszen Te már voltál itt, kipróbáltad. Már nem csak a bemelegítés az ismerős, hanem a teljes edzés menete. Valószínűleg már arra is rájöttél, hogy a társak is segítő szándékkal viszonyulnak hozzád. Most kezded el igazán tanulni a capoeirát.
Eljön a harmadik edzés, az izgalom a minimális, a figyelem egyre erősebb. Most érkeztél el oda, hogy megérezd, hogy ez a mozgásforma szól-e a lelkednek is. Ha jól érzed magad, tetszik és szereted, akkor már nem lehet semmi gond. Biztos lehetsz benne, hogy jól döntöttél, itt a helyed.